Napkollektoros rendszer elemei:
1. Napkollektorok eloxált alumíniumból
készült szerelõkereten elhelyezve.
2. Vezérlõegység a kollektorköri
szivattyú mûködtetéséhez.
3. Gépészeti elemek
szivattyúval, túlnyomás levezetõ és
elzárócsapokkal, visszacsapó szeleppel, nyomás-
és hõmérséklet mérõkkel.
4. Gumimembrános zárt tágulási
tartály.
5. Primer kör, környezetbarát, nem mérgezõ
fagyálló hõátadó folyadékkal
feltöltve.
6. Zománc belsõ felületvédelmû, hõszigetelt,
két hõcserélõs melegvíztároló
További ajánlott elem a forrázásveszély
elkerülése miatt használt termosztatikus szabályozószelep.
A két hõcserélõs rendszer mûködése:
A napkollektorok a tároló alsó részén
elhelyezett hõcserélõn keresztül a tároló
teljes térfogatát fel tudják melegíteni, mivel
a tárolóban a melegebb folyadék mindig felfelé
áramlik, helyet cserélve a fenti hidegebbel.Az épület
fûtését is végzõ kazán a felsõ
hõcserélõn keresztül, a folyadékoknál
fennálló hõmérséklet szerinti rétegzõdés
segítségével, csak a tároló felsõ
részét melegíti fel a kazán vezérlõjén
beállított hõmérsékletre. Mivel a melegvíz
elvezetése a tartály tetejérõl történik,
a kazán borult idõben is biztosítja a szükséges
vízhõmérsékletet. Az elõbbiekbõl
az is következik, hogy a napkollektor a az egész vízmennyiséget
jóval a kazán álltal beállított hõmérsékleti
érték felé is fel tudja melegíteni, ezáltal
megnövelve a tárolóban lévõ tárolt
hõ mennyiségét.
Napkollektoros rendszer elemei a meglévõ rendszerelemek
felhasználásával:
Ha a meglévõ Használati Melegvíz (HM) rendszert
kell kiegészíteni, akkor egy egy hõcserélõvel
rendelkezõ, nagyméretû szolár melegvíztárolóra
van szükség. Ezen keresztül adja át a hõt
a primer kör a melegvízrendszernek, és nagy tárolókapacitása
révén ezt a felhasználás idejéig el
is tárolja. A szolár melegvíztárolót
sorosan kell a meglévõ rendszer elé bekötni,
így a tároló a vizet már felmelegítve
adja tovább a meglévõ rendszernek. Itt szükség
esetén a kazán tovább fûti azt a beállított
értékre, akár víztárolós, akár
átfolyós a régi rendszer. Meglévõ víztárolós
rendszernél a hátránya az így utólagosan
kibõvített rendszernek az, hogy a napkollektorok csak a szolár
tárolót tudják felfûteni, a meglévõ
tárolóba csak a vízfogyasztás alkalmával
kerül át az általuk felmelegített víz.
A rendszerelemekrõl:
Napkollektorok: A napkollektorok feladata
a napból érkezõ hõsugárzás minnél
nagyobb arányú elnyelése és a keletkezett hõ
átadása a benne keringetett folyadéknak. Felépítését
tekintve a kollektor egy felül áttetszõ, oldalról
és hátulról hõszigetelõ anyaggal körülvett
csõjárattal ellátott fekete lemez. A napkollektorokat
a hatásfokukkal szokták jellemezni, amely megmutatja, hogy
egy adott környezeti tényezõ mellett a beérkezõ
összes sugárzott energia hány százalékát
képes a benne keringetett folyadéknak átadni.
A hatásfokot konstrukciós és a környezeti
tényezõk is befolyásolják A konstrukciós
tényezõk közül leginkább fedés anyaga,
a fém elnyelõlemez bevonata, és a köztük
lévõ 3-5 cm rést kitöltõ gáz anyagi
minõsége a meghatározó. A fedés anyaga
nagy tisztaságú edzett üveg, vagy üregkamrás
polikarbonát. Az elnyelõlemez, amely manapság vörösréz
lemezbõl készül, matt fekete színû anyaggal
van bevonva, a sugárzás minnél nagyobb fokú
elnyelése érdekében. Ennek fokozására,
vagy pontosabban a visszasugárzás csökkentése
érdekében, a gyári kollektoroknál úgynevezett
szelektív bevonatot alkalmaznak. A kitöltõ gáz
általában levegõ, de a hideg éghajlati viszonyok
között mûködõ napkollektorok esetében
vákumot hoznak létre. A hatásfok növelése
természetesen költséges dolog, és nem fontos
minden esetben, hogy a sokféle gyártmányból
a legjobbat válasszuk.
Vezérlõegység: Az
rákapcsolt érzékelõkkel méri és
összehasonlítja a napkollektor és a melegvíztároló
alsó részének hõmérsékletét.
Kikapcsolt keringetés állapotban, ha a kollektor hõmérséklete
a beállított értékkel magasabb a tároló
hõmérsékleténél, bekapcsolja a cirkulációt.
Bekapcsolt keringetéskor, amikor a kollektor hõmérséklete
folyamatosan csökkenve felûlrõl közelíti
a tároló hõmérsékletét, a beállított
különbséget elérve kikapcsolja a cirkulációt.
Léteznek fordulatszám szabályozós típusok
is, melyek a hõmérsékletkülönbséggel
arányos feszültségértékkel vezérlik
a szivattyút, amely így folyamatos hõcserét
biztosít a minimálisan szükséges hálózati
energia felhasználásával.
Gépészeti elemek a nyomás alatt lévõ,
nem leeresztõs rendszer esetén:
-
Keringetõ szivattyú: Biztosítja a folyadék
folyamatos keringését, és a napkollektorokban kinyert
hõ átadását a víztárolóba.
A fagyálló folyadék alkalmazása miatt szolár
szivattyút kell használni, pl. a GRUNDFOS UPS 25-40 szolár
változatát. Lehetséges az elektromos hálózattól
való független mûködtetés is 12V-os szivattyú
és az ezt ellátó napelemelcellák segítségével.
-
Visszacsapó szelep: Megakadályozza, hogy éjszaka
vagy borúlt a tárolóból a felmelegedett víz
a napkollektorok felé visszaáramoljon és ott kihûljön.
-
Túlnyomás levezetõ szelep: Zárt rendszerrõl
lévén szó, egy adott folyadéknyomás
elérésekor (6 atm.), a robbanásveszély elkerülése
végett, leüríti a folyadékot egy tárolóedénybe.
-
Ürítõ csap:A rendszer feltöltéséhez
és leürítéséhez szükséges
-
Légtelenítõ csap és edény: automatikus
légtelenítést tesz lehetõvé, az összegyûlt
levegõ alkalmankénti kézi kiengedésével.
Ezenkívûl a teljes feltöltéshez is szükséges.
Tágulási tartály:
A benne lévõ gumimembránnal elválasztott
légtér felveszi a folyadék hõtágulásából
adódó térfogatnövekedést, így a
folyadék nyomása közelítõleg állandó
értéken tartható. 12 vagy 18 literes, erre a célra
kifejlesztett tartályokat kell alkalmazni.
Melegvíztárolók:
A napkollektoros rendszerekben alkalmazott melegvíztárolók
az alábbiakban különböznek a hagyományos tárolóktól:
Jóval nagyobb kapacitásúak, mivel az egész
napi melegvízígényt tárolniuk kell,
Két belsõ hõcserélõvel rendelkeznek.
Egy felsõvel, amelyen keresztül a kazán által
felmelegített melegvíz kering, és egy alsóval,
amelyet a napkollektorok melegítette víz melegít,
A kisebb hõveszteségek elkerülésére jobb
külsõ hõszigetelessel bírnak,
Rendelkeznek egy vagy két hõérzékelõ
számára kialakított belsõ csõcsonkkal.